Tudástár

Az elmúlt hetekben számtalan helyen, számtalan módon elemezték a jelenleg zajló folyamatokat, és ennek interpretálására a leggyakrabban használt szavak a válság, a krízis (a vírus nevével összekapcsoltan), a legjellemzőbb hangvétel a pesszimista, hangja a tanácstalanság.

A mindennapjaink részévé vált, a humán fókuszú “helyzet” következményei emberi oldalról tényleg komolyak. Emberi életeket elveszíteni mindig szörnyű, a létünkhöz tartozik az élet igenlése, akarása. Az ebben az irányban tanúsított legnagyobb tisztelettel is hiányolom azonban a pozitív dolgok összefoglalását üzleti oldalról. Egyáltalán nem súlyosan, inkább „na végre eljött az én időm” szerű hatalmas pozitivitással látom a helyzetet.

A sok elemzett tényező közül indulásként a személyiségtípusok döntéshozatali mechanizmusainak komplex elemzését – mint üzleti és pszichológiai diszciplína – emelném ki, leginkább üzleti oldalról. Ahogy és amennyire eltérően reagáltak a hirtelen kialakult helyzetre a különböző személyiségű emberek. A helyzetre, ahol egyetlen dolog volt (van) biztos: a változás. Az uralkodó karakterű döntéshozók mindent tudtak (ők egyébként is “mindent” tudnak) és a helyzet kezeléséhez semmilyen külső tudásra, netán segítségre nem tartottak igényt, habár szükségük lenne rá. Ezt mutatták és kommunikálták kifelé, a tőlük megszokott határozottsággal. Az önmegvalósítók imádták az első két hetet otthon. Teljesen új, izgalmas szituáció, nem kellett bejárni az irodába, otthon bármikor, bármit lehetett csinálni. Viszont két-három hét otthoni lét után kínzóan elkezdett hiányozni számukra a “színpad”, az iroda, a társasági élet. És azóta talán ők szenvednek a legjobban otthon. Végtelenül ki vannak éhezve az online meetingekre, járnak is, rendszeres résztvevői a különböző networking eseményeknek (a bármilyen meetingeknek), mert nem igazán tudnak mit kezdeni magukkal. Azt meg már szinte mondani sem kell, hogy ennek köszönhetően a produktivitásuk 60-80%-ot esett. Az emberközpontú típusú vezetők “végre” megkaptak egy kézzelfogható valamit, ami miatt konkrétan lehet aggódni, ami nem egy fikció, hanem valóságos “helyzet”. Ők aztán erősen begubóztak és még mindig a külső mentőövet (hívjuk például pályázati pénznek vagy kormányzati mentőcsomagnak) várják, hiszen sosem szerették a változást, kritikus döntéseket pedig nagyon nehezen hoznak meg. Ezen a ponton igen fontos megemlíteni, hogy akikről eddig beszéltünk, ők a magyar lakosság cca. 94%-át teszik ki. De tulajdonosi és első számú döntéshozói oldalról is több mint 80%-ot. Hívhatjuk tehát kritikus tömegnek. Van ugyanakkor egy bizonyos cca. 6% (a professzionalisták), akik az első két hétben picit keresték magukat. Pontosabban újrakalibrálták magukat. Mert az ő cégeikben nincsen cash-flow probléma. Mert náluk nincs igazán válság sem. Új helyzet van, amihez hozzá kell igazítani a már meglévő, stabilan felépített – és jól működő – rendszerüket. Amit ők igen könnyen meg is tudnak tenni. És persze néhány hét alatt meg is tettek.

A magyar KKV-k 90%-a rendszerileg nem volt stabilan felkészítve nemhogy a válságra, de még csak a home office kihívásaira sem. Azonnal csökkent is a termelékenységük. Hogy nem mindenhol tűnt fel? Mivel lényegében szinte leállt a gazdaság, nem volt lehetőség arra, hogy feltűnjön. Az újrainduláskor azonnal fel fog egyébként, emiatt nem kell aggódni. Vagyis azoknak a vezetőknek, akik nem a maradék 10%-ba tartoznak, ideje elkezdeni legalább aggódni. És aztán igen gyorsan egy komplex megoldást keresni, mert ez a helyzet évekig velünk marad és most aztán valóban csak az igazán erősek, a jók, a megfelelően alkalmazkodók maradnak életben.

Ami viszont egy nagyon üdvözítő folyamat. Időszerű, komoly gazdasági evolúciós dimenzióugrás. És ez – mint minden következő lépés – igen sok pozitív dolgot hozott magával. Welcome to the higher level of enterpreneurship.

A tudatos, a professzionalista lett az új célorientált, hatékony. A felületes szakmai tudás könnyen elvérzik, már a sales folyamatok legalacsonyabb szintjén is. Ez a folyamat már korábban elindult, de a boldog békeidőkben lassabban lépkedett előre. La Belle Époque? Yeah, it’s over. A kialakult helyzet hatványozottan kiemeli a hiányos, felületes tudást. A gyenge, valós tudással nem rendelkező cégek/tulajdonosok/értékesítők elbuknak. A sales már eddig is inkább a professzionalista/ megalapozott tudással rendelkező konzultatív sales irányába tolódott el, ez most még inkább így van. Mivel ez így van az egyszerű sales folyamatokban is, az üzleti élet legmagasabb szintjén az üzletfejlesztői szektorban pedig a hatványozottabbnál is hatványozottabban igaz. A mai turbulens időszakban ki akarná a cége sorsát felületes tudással rendelkező, magukat tanácsadónak nevezni (értsd: hazudni) akaró „konzulens” kezébe adni? Mély, alapos tudás, komoly rendszer és metodika, dokumentált, bizonyított, számszerűen igazolt, valós eredmények. Ez számít most. Mint ahogyan korábban is, most aztán ez igazán létkérdéssé vált. Bonum vinum hedera non indiget. Tartották már a rómaiak is. Ha képes vagy értéket teremteni, maradandót alkotni – szektortól függetlenül –, nincs okod aggódni az üzleted miatt. Nem is fogsz panaszkodni, hogy nem veszik a szolgáltatásaidat, a termékedet, és végképp nem fogod a pánikodat, a félelmeidet “ingyen adunk bármit” ajánlatokban, hirdetésekben kifejezni. Sőt! Az önmagával őszintén szembenézni akaró és tudó lett az új trendi. Az üzletben sok esetben szerepjátékot játszunk.

A kevesebb az új több. Mélyebb tudás vs. széles, vékony jég.

A stabilabb lett az új dinamikus. A rendszerben építkezésnek legnagyobb előnye, hogy a megfelelő emberek, a megfelelő pozíciókban, a megfelelő javadalmazási rendszerben, a megfelelő struktúrában atombiztossá teszik a céget. Mai kifejezéssel élve válságállóvá. Nem kell aggódnod, válságértekezleteket tartani, azokon álmegoldások elemzésével tölteni a napokat, időrabló ötletbörzékből használhatatlan ”ötleteket” begyűjteni, mert a végén úgyis eljön az igazság pillanata és csakis a valós teljesítmény fog számítani. No, az elmúlt 10 év expanzív időszakában a tulajdonosok, cégvezetők ezt felejtették el – vagyis inkább személyiségükből fakadóan nem tudták – meglépni. És tanácstalanul küzdenek most a helyzettel. Átszervezni, rendszert építeni, új stratégiai irányokat kialakítani és azokat megvalósítani sosem késő, de minél később indítod el, annál nehezebb, hosszabb és költségesebb folyamat. 10 olyan bőséges évet követően, amit magunk mögött hagytunk, még a finanszírozás sem lehet kérdéses, hiszen az elmúlt években mindenki megtalálta az üzleti számítását, évről-évre csak a növekedésről számolt be. Aki meg még akkor sem, az most biztosan nem fog helyet találni magának a piacon.

A professzionalista az új innovátor. De legalábbis a követendő példa. Persze, kellenek majd az egyedi ötletek, de azokat csak rendszerbe szervezve és megvalósítva lehet majd értékelni. És az abból elért eredmények – nem pedig az ötlet első hallásra is érthető fantasztikuma – fogják beárazni. Megjelent a szisztematikus, szakértői alapú együttműködés lehetősége. Olyan területeken, melyek összeillenek, támogatják egymást. A tulajdonosok megoldásokat akarnak és lehetőleg nem csak egyetlen területre.

A fegyelmezett munka az új szórakozás. A munkavállalói oldalt fel kell készíteni az új normálisra. A mai helyzetre. Ehhez elemzések elvégzése elengedhetetlen, egzakt adatok, tudatos építkezés nélkül komoly károkat tudunk okozni emberek életében, hiszen a munkahelyi környezet, hangulat, stabilitás permanens hatással van a mindennapokra. Az adatok alapján aztán a végrehajtási folyamatban a céges stratégiai célokhoz kell embereket rendelni. Pontosan megismerve a munkavállalóinkat azt is tudjuk, kitől, mit várhatunk el, és fordítva: a munkavállalóink is látják, érzékelik a tudatos cégvezetést, aminek következtében az elköteleződésük (hiszen a saját céljaik egybeesnek a céges célokkal) szintje magas lesz, a teljesítményük pedig folyamatosan csúcsra lesz járatva. Egyszerűbben tehát: professzionalista rendszert kell építeni. Az csak a hab a tortán kellemes hozadéka a szituációnak, hogy az online meetingek sokkal hatékonyabbak (ráadásul nem kell utaznunk egy métert sem), kevésbé igénylik és adnak teret a felületes chit-chat-nek a családról, a nyaralásról. Üzleti megbeszéléseken üzletemberek vagyunk. A privát életünkben vagyunk magánemberek. Ott tudunk időt tölteni a barátainkkal, a családunkkal.

A változás az új állandó. Talán a legrosszabb hír az emberközpontú karakterű vezetőknek. Hogy tovább fokozzam, a gyors változások lettek az új állandó. Vége van a kényelmes tempóban (lassan) meghozott döntések korszakának. Nincs tovább lehetőség elodázni döntéseket. Vagy mész előre, vagy elbuksz. Nincs tovább tér a halogatásra. Hogy az USA-ban lett több mint 30 millió munkanélküli alig pár hét alatt? Lett. Nem halogattak, meglépték amit meg kellett lépni. Fel fog újra állni a gazdaság, meg fogja mindenki találni a helyét, a szerepét. Csak több kell, más kell, jobb kell, mint korábban. Mindenki (cégtulajdonos, munkavállaló) a képességei, a teljesítménye szerinti, valós helyére kerül. Talán kegyetlenül hangzik, de ez a valóság, ne áltassuk már magunkat azzal, hogy engem biztosan megment valaki. A jó hír, hogy továbbra is – mint mindig – az egyénen múlik a saját sorsa. Csak ez az állítás még inkább igaz.

Ne legyenek illuzióink, az összes együttható körülöttünk volt már, a helyzet csak akcelerálta azok hatását. Felgyorsította a folyamatokat, egy magasabb szintre emelte a gazdaságot. Tudatosabb, határozottabb, ennek szellemében hatékonyabb szintre. Egy következő gazdasági evolúciós szintre.

Mindezt a vezetők/tulajdonosok 6%-a fogja tudni önnállóan menedzselni. Pontosabban, mire e sorokat írom, ők már el is végezték a szükséges finomhangolásokat. A többieknek segítségre lesz/van szüksége ehhez. El lehet dönteni, mennyire fontos az üzletünk, és az meghatározza, hogy merre, milyen lépések mentén megyünk tovább. Az, hogy ezt a válságot mindannyian valós időben tapasztaljuk meg, még nagyobb esélyt ad nekünk a saját sorsunk kézbevétele kapcsán. Lehetőség tehát, hogy újragondoljuk a dolgainkat. Újra tudjuk definiálni a jelenünket és őszinte szembenézéssel, tudatosan kezdjünk el építkezni. És nem csak általánosságban, maszatolások szintjén, hanem konkrét lépéseket téve a tisztán meghatározott céljaink felé. Részemről nagyon élvezem a mostani helyzetet, mert komoly eredményeket lehet elérni. Mert a mai helyzet csak egy kis ízelítő abból, mi történik ha alapok nélküli légvárakban érezzük komoly üzletembereknek magunkat. Szorgalom. Tudatosság. Alázat. Kemény munka. Most. Különben…

Én szóltam.