Tudástár

Érdekes és állandóan izgalmas dolog a generációkutatás. Az elemzői csapatunk 2001 óta intenzíven kutatja a különböző generációk üzletre, döntéshozatali folyamatokra, gazdaságra gyakorolt hatásait. A napokban elmélkedtünk róla, hogy ritkán lehet ennyire élesen látni váltásokat, ennyire testközelből megélni, miként változnak körülöttünk dolgok, helyzetek, váltódnak le akár generációk az üzleti életben.

1976-ban születtem. Igen szerencsés módon – akkor igazán nem is értettem, hogyan lehetséges ez egy vidéki viszonylatban jó, de nem elit budapesti iskolában – már 16 éves koromtól elég magas szinten oktattak programozást, automatizációt és digitalizációt. Nyilván a kornak megfelelően, de az akkor felvett tudás igen sokat segített később a digitális kommunikáció megértésében, használatában mind személyes, mind üzleti téren. Emellett angolul tanulhattam, anyanyelvi tanártól, a kedves hangzású, de velem szoros barátságba soha nem kerülő orosz nyelv helyett. Aztán később közgazdaságtant, makroökonómiát tanulhattam az előttem nem sokkal korábban végzettekkel ellentétben. Ők aztán a rendszerváltás után dobhatták a szemétbe a politikai gazdaságtan tudásukat. Így tehát igen könnyű volt karriert építenem. Főleg azért, mert szerencsére külföldre is lehetett már utazni – utaztam is – és felszedni nemzetközi gondolkodásmódot, impulzusokat. Mindig is igen gyorsan és könnyedén tanultam, így ezeknek az együtthatóknak köszönhetően hamar komoly sikereket értem el.

De nem voltam ezzel egyedül. Egy teljes generáció ambiciózusabb, jó képességű tagjai ugyanezen a metamorfózison mentek keresztül. Gyorsan építettünk karriert, hosszabb-rövidebb idejű multi létet (pontosabban diplomácia és érvényesülés elsajátítása) követően elindítottuk a saját vállalkozásainkat. Az 1973-1984 között születettek teljes generációja (a Diplomaták) volt a 2008-as válság nyertese, a mai multik legnagyobb számban jelen lévő felső vezetői erősek networking-ben és szereplési képességben. Könnyedén váltották le az előttük lévő generációt, amely bár makacs volt, de erős szakmaisággal bírtak. Ugyanakkor azért nagyon komoly versenyhelyzetben nem voltunk. Nem voltunk annyira jókor, jó helyen, mint a szüleink generációja, de egy még mindig alakuló és felpörgő gazdaságban kellett helytállnunk. A teljes generáció egészen egy hónappal ezelőttig igen stabilan tartotta is magát a pozícióikban, az önmaguk teremtette üzleti világban.

Néhány hete aztán valami elkezdett megbicsaklani a magabiztosságukon. Hirtelen új helyzet teremtődött, elért minket egy humán válság, ami erősen hat/hatott a gazdasági folyamatokra. És most – számtalan tulajdonossal, vezetővel beszélve – tanácstalanságot, sok esetben pánikot látok a szemükben, hallok a hangjukban, vagy mondják ki direktben. Hiszen ma sem jó helyen, sem jókor nem lehet lenni.

Mi jellemzi ezt a generációt? Alapvetően Individual és emberközpontú jegyekkel bírnak. Mit jelent ez? Optimisták, innovatívak, de a végrehajtásban felületesek, ugyanakkor törekszenek – még nagyobb méretű cégek esetén is – az emberséges, empatikus munkahelyi légkör megteremtésére, fenntartására. A mostani válság előtti időszak még nekik is dolgozott, sokuknál erősítette azt a gondolatiságot, hogy a jó munkaerőért meg kellett küzdeni (legalábbis ők ezt így gondolták) és az biztosan plusz, ha nálunk nem csak hatékonyan dolgoztatjuk az embereket, hanem barátkozunk is velük. Sokuk nem alakított ki szigorú – és megfelelő professzionalizmus hiányában működőképes – rendszereket. Még a válság első heteiben is nagyon sok lehetőséget láttak a kialakult helyzetben. Csak hát a korábbi építkezésüknek hála, a túlfoglalkoztatottság átlagosan 30%-kal magasabb az általuk vezetett cégeknél (Forrás: Mentors & Partners 257 előző fejlesztés 2001-2020.), így company cost-on jelentős pénzeket égettek el, és égetnek el még mindig. Az empatikus énjük pedig magába fog zárkózni ahelyett, hogy gyorsan, határozott döntéseket hozna. Nem elhanyagolható a szám, miszerint a vállalkozások tulajdonosainak/első számú döntéshozóinak több mint 80%-áról beszélünk. Pedig ők is tudják, érzik, hogy valamit tenni kell, de azt már nem tudják mit, azt meg főleg nem, hogyan. Nincsen ezzel semmi baj, mindenkinek vannak határai.

Hozzájuk, és részben magamhoz is szólnék!

Amikor official partnerként csatlakoztam a Mentors & Partners Grouphoz, akkor már évek óta nem kellett aktívan részt vennem a csúcsra járatott, több milliárdos cégünk operatív mindennapjaiban. Közben lényegileg az eladását is véglegesítettük. Komoly folyamatról lévén szó még mindig vannak stratégia feladatok a vállalkozás körül. A mai, turbulens környezetben meg aztán igazán! Így hát engem nem csak üzletfejlesztőként, de konkrét cégtulajdonosként is ért, érint a válság. Az első napokban hoztam is a generációmra általában jellemző reakciókat. Teljesen egyedül igen jó eséllyel el is indultam volna egy „fontoljuk meg, járjuk körbe, várjuk meg, mi történik” úton. Az első két hétben sok lehetőséget láttam, kicsit meg is zuhantam, és kellett pár nap, amíg rendeztem a soraimat. Kellett pár céget látnom, hogyan állítjuk talpra őket, kellett pár tulajdonost látnom, hogy a mai válsághelyzetet ők sem tudják egyedül kezelni. Azt is kellett látnom, hogy amit tudtak az az, hogy kihez forduljanak. Kellett sok üzleti és piacelemzést átnéznem, kellett látnom rengeteg, a mai helyzetre vonatkozó speciális pszichológiai elemzést és az azokra felépített, működő stratégiát, valamint elő kellett hívnom magamból a harcost, aki feláll és nem adja fel. A fekete lovagot, aki döntetlenben is nehezen egyezik ki.

Engem így időben „megfogott” az életem új irányát jelentő üzletfejlesztés, és az ezt definiáló Mentors & Partners Group metodikája, “teljesítménye”. Könnyű nekem, mondhatnák, hiszen napi szinten vagyok benne komplex üzletfejlesztési folyamatokban, napi szinten látom, hogy mekkora hatása van, hogyan működik amikor a magas szintű, nemzetközi tudáson és hosszú évek tapasztalatán alapuló szakértelem, értő kezekben hoz határozott, gyors és helyes döntéseket. Hogy hány ember munkahelyét (életét) mentettük meg a helyzetre szabott stratégiai irányokkal, a szervezetekben tudatosan, sebészi pontossággal elvégzett fejlesztésekkel. Ez igaz, pedig mégsem ezért “könnyű” nekem, hanem mert elfogadtam, hogy mik az én erősségeim, ezzel együtt mik a hiányosságaim és amikben szükséges, hallgatok a komplementer személyiségek szakértő tanácsaira. Mindenhol baj van! Baj lesz a vállalkozásban, és ha valamikor, akkor most aztán igazán itt az ideje az új utak felépítésének, az ehhez szükséges tudást pedig be kell hozni a cégbe. Még akkor is, ha most első ránézésre jól megy az üzlet és több a megrendelés. A mi generációnknak ez az első igazi versenyhelyzete. Ez nem 2008. Ez a generáció önállóan ezt a válságot semmiképpen nem fogja tudni megoldani. És ráadásul jön mögöttünk egy már tapasztalattal bíró, ambiciózus, komoly RULER jegyekkel bíró generáció, akiknek a gondolkodásmódjára ma szükség van a válság menedzseléséhez. Határozott fellépés, erős érdekérvényesítés, a big picture-t átlátva, életképes ötletek megvalósításával, komoly professzionalizmussal megtámogatott (azért ők sem tudnak mindent) fejlesztési programokat kell végrehajtani. És az üzletünket, a cégünket tőlük (is) kell megvédeni. Ennek nyilván lesz ára. Az elmúlt években megtermelt pénzt tessék visszatenni a vállalkozásba, tessék önvizsgálatot tartani, mert akik ma maradnak, valóban arra érdemesként tartják meg a cégeiket. Amíg a jelenleg regnáló generáció legnagyobb része a mentőcsomagra és a csodára vár – annak csak a kisebb része cselekszik gyorsan, tudatosan –, addig a következő generáció megtalálja a gyors érvényesülés lehetőségét. Nem fagynak le, hanem aktivizálják magukat és nyertesen fognak kijönni a válságból.

Nincs értelme tehát kreatívabbnál kreatívabb kifogásokat felhozni azzal kapcsolatban, hogy majd én megoldom egyedül. Ezt a válságot magas szinten senki nem fogja megoldani egyedül. Eljött az igazság pillanata, ideje szembe nézni magunkkal, most tényleg okosnak, vagy inkább tapasztaltan bölcsnek lenni és külső segítséggel nagyobb, erősebb, stabilabb üzletet építeni mint valaha.