Tudástár

Érdekes világ a sport. Főként egy üzletember számára, még ha egykor részese is volt! Dinamikus, motiváló, érzelmeket mozgat meg, hatással van az emberekre. Ha mindez igaz a sportra úgy általában, akkor hatványozottan igaz a csapatsportokra, melyek valahogy mindig közelebb állnak a rajongók szívéhez. Érdekes üzletemberként a sportban dolgozni, csapatot építeni, motivációs rendszert kialakítani és fejlesztési tervet előkészíteni! Néha az egekbe emel, néha a végletekig elkeserít, de egyszerűen részese kell, hogy legyünk! Több válogatott, neves klub mentoraként, a rendszerünkkel pedig tanácsadóként vagyunk jelen, és a teljesítményre fókuszáló emberként nagyon fontosnak tartom, hogy ezen a területen is helyt tudunk állni!

Mit keres a tanácsadás a sportban?

Huhh, ez egy érdekes kérdés, amit 10-15 évvel ezelőtt rendszeresen nekem szegeztek ismerősök, szakemberek, üzleti partnerek. De a válasz nem túl bonyolult: ott ahol az emberek teljesítménye határozza meg a végső eredményt, ott bizony a személyiség alapú tanácsadásnak helye van. Most már mondhatom azt is, hogy bérelt helye van. Persze ez is, mint minden, országonként, régiónként eltérő mértékben igaz, de mint mindenben, ebben is próbáljuk nagyon ütemesen követni a legfejlettebb országokat. Most már 11 éves történelmünk van a sport fejlesztésben, és mivel 2019-ben jelentős mértékben előre léptünk ezen a területen – melynek igazi eredményei 2020-ban látszódnak – , úgy gondoltam ideje összegzést készíteni a tanultakról. Összegzést nyilván olyan szemmel, hogy az hasznos legyen az üzleti élet szereplői számára is! Hiszen 10-15 évvel ezelőtt idehaza az üzleti világban is nagy szemekkel néztek akkor, amikor az ember arról beszélt, hogy egy üzlet sikerét bizony befolyásolja az, hogy a benne dolgozók milyen személyiségjegyekkel vannak megáldva és milyen viselkedést produkálnak adott időszakban. Melyik világ ébredt előbb? Az üzlet vagy a sport? Magyarországon mindenképp az üzlet, de ebben mi is „hibásak” vagyunk, hiszen nem voltunk olyan proaktívak a sportkörökben. Nagyon nehéz volt elmagyarázni, hogy egy személyiségalapú fejlesztés nem azt jelenti, hogy töltsünk ki egy tesztet, aztán majd megkapunk egy eredményt, amit jó esetben még értelmezni is tudunk, aztán tovább is állhatunk! Senki nem akar ma már teszteket töltögetni, ha annak nem látja a gyakorlatban alkalmazható egyértelmű hatását! És igazuk van a döntéshozóknak! Engem sem érdekelnek különböző teszteredmények, megfelelő lekövetés nélkül! Vagyis valóban tanácsadást kell biztosítani és ennek egyik eleme – lehet nagyon fontos eleme – a személyiség értelmezése, de az ott megszerzett információkat tovább kell vinni a megvalósíthatóság irányába. Vagyis a klasszikus fejlesztési modulokat nem lehet nélkülözni, akár az üzletben, akár a sportban mozgunk. Ha már tudjuk, hogy ki hogyan van összegyúrva, az alapján értelmezni és tervezni kell azt, hogy mikor mit tesz, vagy épp nem tesz.  Milyen helyzetekben, milyen pozícióban, milyen körülmények között képes leginkább jó teljesítményt nyújtani, és melyek azok a szituációk, amelyekben rá nem lehet építeni. És hát emberekről lévén szó, előjön az igazi téma: a csapat. A csapat összeállítása, a csapat megfelelő célokhoz történő rendelése, a csapatépítés és a csapatfejlesztés. Miért is gondolhatná bárki, hogy nincsen ugyanezekre szükség a pályán? Sőt!

Gyors felemelkedés, gyors bukás

Karrierem során 11 szövetségi kapitánnyal és összesen 44 edzővel dolgoztam együtt. Mindig kutattam a választ velük kapcsolatban, hogy miért „éri meg nekik” ezt a szakmát választani? Amikor az első sportfejlesztésbe belekezdtünk és el kellett menni személyesen prezentálni, majd a válogatottal műhelymunkát tartani, azt gondoltam, hogy ez ám az igazi munka. Nagyon jó hangulatban, igazi sportemberekkel körbevéve – akik kimagaslóan eredményorientáltak – nem volt nehéz megtalálni a közös hangot. Az első személyiség alapú ismereteknél már meglepetést okozva számomra, jobban szívták magukba a tudást, mint a legjobb menedzsment képzések résztvevői. Azonnal lefordították saját nyelvükre, és bár nem rendelkeztek HR vagy üzletfejlesztési háttérrel, számukra a fejlesztési program hasznossága és tudatossága is egyértelmű volt. Álom munka! Summázva ennyi volt a véleményem. Aztán jött az első világverseny, ahol már olyan jó kapcsolatban voltunk a csapattagokkal, hogy kialakult egy nagyon mély bizalmi viszony, melyben valóban érdemben lehetett dolgozni a mentális állapotuk fejlesztésén. Dolgoztunk is. Aztán elérkezett az első mérkőzés. Szörnyűség! Terror! Úgy ott lenni egy téttel rendelkező mérkőzésen, hogy igazán érintett vagy, a „lányaid” játszanak, és ott már nem tudsz semmit tenni értük, velük, szörnyű volt megélni. Ha mi vezettünk, akkor az volt a gond, nehogy leálljon a mentális feszültség, ha az ellenfél vezetett, akkor persze az volt a gond, hogy fel kell ébredniük. A tucatszor elgyakorolt krízishelyzetek persze jöttek, egy mérkőzésen úgy százszor, és a gyomrod mind a százszor görcsbe ugrik, hogy vajon most is előjön a megoldás? És persze az adrenalin szinted az egekben! Szerintem az edzők őrültek, de legalábbis speciális emberek! Akik ezt el tudják viselni hétről-hétre, vagy egy világversenyen napról-napra, hát az nem emberi. Tisztelem is őket érte kellő módon! Egy ilyen embertől kapni pozitív visszajelzést egy mérkőzés után, a győzelem mámorában elsőként látni egy köszönő sms-t a telefonodon – amikor tudod, hogy a csapat, a riporterek, a barátok, mindenki őket akarja, de mégis úgy gondolja, hogy te vagy az első –, akkor elfelejted a 28, 60, 90 stb. perc terrort és boldog vagy, és már várod a következő megmérettetést.

Kérdezték is sokan tőlem, hogy kell-e ez nekem? Hiszen az üzletben – aki a magánéletemet ismeri, az tudja, hogy ott is – a siker megvan, akkor miért kutatom a „kudarcot”? Mi kényszerít arra, hogy állandóan kockázatot vállaljak és idegbajt kapjak a sportban? Persze megvan rá a magyarázat. Ugyanúgy, mint az üzleti életben, itt is a kihívások vonzanak. Ahogy végignéztem a fejlesztéseket, mindegyik eltérő. Más ország, más sportág, más környezet, más célok. De egyvalami mindegyikben közös: olyan feladatra vállalkozunk, ami valóban kihívás! Sosem dolgoztunk együtt olyan csapattal, amelyikről egyértelműen tudni lehetett, hogy így vagy úgy, de győzedelmeskedik! Mindig olyan feladatot vállaltunk el, ahol kellett valami plusz az igazi sikerhez. Olyan plusz, amit más nem tudott volna megadni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen küldetésekre vállalkozunk – bár néha becsúszik egy-egy ilyen is, amit aztán mega munkával tudunk sikerre vinni –, de nekem fontos, hogy kisebb vagy inkább nagyobb mértékben meglepően pozitív eredménnyel rukkoljon elő az általunk fejlesztett csapat. Ráadásul mindezt nem azért, mert akkor majd hú de ismertek vagy épp felkapottak leszünk, hanem mert egyértelműen tettünk valamit azért, hogy egy csapat, amelyik becsületesen, keményen dolgozott a sikerért, valóban révbe ért. Ebbe beletartozhat egy kétszeres világbajnok csapat hatalmas bukta utáni visszajövetele a nemzetközi élmezőnybe… De jó volt végignézni egy világranglista 50. helyezéséről történő felemelkedést, majd egy világversenyen a legjobb nyolc közé jutását is.

Váratlan meglepetések

Persze az igazi rizikót, mint minden esetben, most sem a kitűzött célok el nem érése jelenti! Nem az objektív, hanem inkább a szubjektív tényezők. Külföldi munkáknál nincs mitől tartani. Mindenki küzd a sikerért, és habár minden egyes szereplő maximumot hozott, és még sem sikerült a hőn áhított eredmény, akkor levonjuk a tanulságokat és megyünk tovább. Ráadásul a sport ránk eső szakmai részénél nincsenek meglepetések. Maximum az jön rosszul, ha a nem reális cél nem teljesül. De mivel egy személyiségelemzés megmutat minden lehetséges kimenetelt, előrejelzi a fejlesztett csapat buktató pontjait és az ellenfelek előnyeit, így olyan még nem fordult elő, hogy szakmai hiba okán eredménytelenség lett volna a munka vége. Persze a sport kiszámíthatatlan, és ahogy mondani szokás, a labda kerek, ráadásul pattog! Mindig jöhet nem várt tényező a képbe. Az egyik legáltalánosabb a sérülés. Nem önmagában az a tény jelenthet hatalmas veszteséget, hogy egy csapattag lesérül, hanem annak a személynek a kiválásával együtt járó pszichés hatás okozhat komoly gondokat. Nyilván a szurkolók – fejlesztések előtti önmagamról is beszélek – nem foglalkoznak azzal, hogy a kulisszák mögött mi zajlik, és nem is az ő dolguk. De az biztos, hogy egy sorozat mérkőzéseket felvonultató tornán a játékosok egészségi állapota tervezhetetlen. Két nagyon emlékezetes történet is ezt a példát erősíti. Az egyik egy férfi klub bajnokságban történő menetelésének végét jelentette, amikor egy – a külvilág számára nem is annyira szembeötlő – , a csapat egyértelmű motorját, dinamizmusát adó játékos édesapja tragikus hirtelenséggel meghalt. Nem mindenkire hat egyformán egy ilyen hír, de a csapat fő motivátoraként ismert irányítót maga alá temette a bajnoki döntőben. És mivel a kupadöntő is egy héten belül volt, így hiába az egész éves jó teljesítmény, hiába a sztár játékosok tökéletes mentális és egészségi állapota, a csapat energiaszintje meg sem közelítette a megszokottat. A másik sztori már női vonalon történt egy világbajnokság alkalmával, ahol olimpiai kvalifikáció volt a tét. A csapat eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott a torna egész ideje alatt – mivel 88%-uk önmegvalósító volt, így nem volt meglepő – , viszont a mindent eldöntő mérkőzésre a teljes csapat összekapta magát. Elég nehéz helyzetben volt a válogatott, hiszen egy nagyon durva védekezést bemutató csapat várt rájuk.  Viszont együtt voltak, az önmegvalósítók félretették egyénieskedésüket és alárendelték magukat a csapatérdekeknek, fegyelmezetten játszottak. Szóval mentálisan minden úgy történt, vagy még jobban, mint a mesében. A játék képe alapján a lelátóról egyértelmű volt számomra, hogy csak idő kérdése, és bedarálják pszichésen a lányok az ellenfelet. Ráadásul a csapatkapitány, a válogatott önmegvalósító húzóembere tökéletes példát mutatott a csapatnak harcolni akarásból. Talán az ellenfél is észrevette ezt, és a mérkőzésenként tíz gólra képes játékost – aki abban az évben a világ egyik legjobb átlövője volt – „egyszerűen elintézte”. Letakarította a pályáról. A játékos élete első sérülését szenvedte, soha semmi fizikai tényező nem akadályozta előtte az eredményességben. Aztán a csapat még felállt, de ekkor jött a második döfés. A másik világsztár is megsérült. A csapat ekkor sem zuhant össze, küzdött, mentálisan erős maradt, ötösre vizsgázott, de a végén – már a két kulcsember nélkül –  egy góllal alulmaradtak. Sokan mondják ugyebár, hogy ember tervez…..de aki sportol, az tudja, hogy ilyen van.

A sport igazi rizikója

Az igazi veszély mindig a rosszindulatban és az irigységben rejlik. Legalábbis a magyar sportban ez sokszor – igaz, egyre kevésbé manapság – általános. Az okosok a helyzetről mit sem tudó szakértők. A nyilatkozatok, a bűnbakkeresés, persze a valóság megismerése nélkül. Mivel az utóbbi példa hazai, nekünk is volt „szerencsénk” átélni mindezt testközelből. Ahogy a média próbálta „eltemetni” a bűnös szövetségi kapitányt. Ahogy azok a pszichológusok – akiket a csapat nem akart látni sem, hallani sem a felkészülés alatt, mert nem hitt bennük – hogyan ugrottak rá a „koncra”. És persze a média, akik a jó sztori miatt mindehhez jó hátteret adtak. Láthattam hogyan értékelik „felkent megmondó emberek” a mentális munkát úgy,  hogy életükben nem voltak hasonló helyzetben. Arról sem volt fogalmuk, mi volt a válogatott célja, és ebben a célban hol vártak a sportolók konkrét támogatást a különböző szereplőktől. Most kellene azt mondanom, hogy ez egy „jó magyar szokás”, de nem mondhatom! Sőt, ki is kérem magamnak, ha valaki így fogalmaz! A sportszakmában vannak olyan emberek, akik felett régen eljárt az idő, csak jól helyezkedtek – és eléggé uralkodó-önmegvalósítók ahhoz, hogy szerepeljenek – , és még mindig megszólalhatnak, ráadásul elég hangosan. Mindez közel sem jelenti azt, hogy ez magyar jelenség lenne.

Az „átkosban” bizonyos személyiségtípusnál igen! De elég romlást tudnak belevinni a hazai sportba, hiszen az igazi szakemberek többször meggondolják, hogy vállaljanak-e olyan kihívást, amire egyébként alkalmasak lennének, de nem szeretnék egy balszerencsés eredmény miatt „elkaszálni” magukat. A sportban ugyanúgy, mint az üzletben, hosszú távon értelmezhető az eredmény. Építkezni kell és a csúcson tartani az eredményt. A csúcsot pedig nem félszakembereknek, nem is a közönségnek, hanem az igazi szakembereknek, objektív tények alapján kell megállapítani. Csak azért, mert világbajnoki döntőt játszottunk valamikor a labdarúgásban, nem gondolhatjuk azt, hogy ugyanazt célul tűzhetjük ki jövőre. Bár évtizedekig megpróbáltuk mi magyarok, jól bele is buktunk! Nem szabad ugyanezt „eljátszani” a többi sportágunkkal!

Ahogy látom, az igazán erős emberek, az igazán hozzáértő sportszakemberek megvonják a vállukat és bevállalják ezt a szubjektív rizikót. Felnézek rájuk és ezért támogatjuk mi is őket ezekben a vállalkozásokban! Csúnyát mondanak majd rólunk egy újabb balszerencse miatt? Nem fognak emlékezni a nagy sikerekre, amiket előtte realizáltunk? Benne van a pakliban! És akkor mi van? Akik ismernek bennünket, azok tudják szándékainkat, ismerik a szakmai munkánkat. Akik meg felületes érzelmek alapján hoznak döntéseket…nem is kell velük foglalkozni! Nem tudnék a tükörbe nézni, ha egy „vesszőfutás” miatt nem segítenénk egy magyar válogatottat, klubcsapatot, felnőtt vagy akár junior szinten!

És mit profitálunk ebből mi? Mit profitálnak ebből üzleti partnereink? Azt mindenképpen, hogy megtanulunk hiba nélkül dolgozni! A sportban van elég meglepetés, nem fokozhatjuk még a helyzetet azzal, hogy mi is hibázunk! Folyamatosan kell fejlesztenünk, fejlődnünk! Ha egy sportoló döntéshozatali mechanizmusát definiálni tudjuk, akkor már gyerekjáték egy menedzserről tökéletes véleményt mondani! És ha a sportban egy csapatot fel tudunk úgy építeni, hogy jól működjön, a motivációjuk magas szinten legyen és ezáltal győzedelmeskednek az ország, a kontinens vagy épp a világ legjobbjai felett, akkor már adódik, hogy a szervezetfejlesztéseinkbe áttéve ugyanezeket az elemeket, kiváló munkát végezzünk. Bátran állíthatom, hogy ezeken a területeken jelentős mértékben fejlődtünk mióta a sporttal közeli kapcsolatban vagyunk. És hát….Önök szerint mivel ér fel egy ilyen sms, egy világversenyen hatalmas meglepetést okozó csapat szövetségi kapitányától? „Köszönjük!!! Nagyon boldogok vagyunk! Ez nélkületek nem sikerült volna!” És lepörgetve az egy – másfél éves felkészülés megannyi részletét, ugye elnézhető még egy kemény üzletembernek is egy kis könnycsepp a szeme sarkában!? Pont az a jó a tanácsadásban, hogy egy-egy sikeresen felépített üzlet eredményeit látva és a tulajdonos vagy cégvezető személyét, munkáját, fejlődését végig gondolva az érzések, ha nem is annyira intenzívek, de mindenképp hasonlóak!